Mutasd be Haynau rémuralmát:  A Világosi fegyverletétel után a Habsburgok úgy érezték, hogy megteremthetik az egységes birodalmat. Ferenc József teljhatalmat adott a kegyetlenkedéseiről hírhedt Haynau tábornoknak. Haynau véres bosszúval kezdett hozzá a „rend” helyreállításához. 1849. október. 6-án kivégeztette Pesten Batthyány Lajos volt miniszterelnököt, Aradod pedig a szabadságharc 13 vezető tábornokát. Haynau vésztörvényszékei százakat adtak hóhérkézre ezreket ítéltek súlyos várfogságra.

Mutasd be a Bach-rendszert:  Haynau rémuralma 1850 nyaráig tartott. Ekkor a katonai uralmat polgári közigazgatás váltotta fel. Hazánk közvetlenül az osztrák kormány irányítása alá került. Alexander Bach osztrák belügyminiszter szakított Haynau kegyetlen módszereivel, de hazánkat továbbra is a birodalom részeként kezelte. Magyarország és Ausztria között eltörölték a vámhatárokat. Az országot Bécs által könnyebben irányítható kisebb igazgatási területekre darabolták. A birodalomban érvényben lévő igazságszolgáltatás és iskolarendszert vezették be.

Mit jelent a Passzív ellenállás: A kormány megpróbálta megnyerni néhány népszerű magyar politikus támogatását, de kudarcot vallott. A legtekintélyesebb politikus Deák Ferenc volt, aki határozottan visszautasította a Bach-rendszer támogatását. Deák Ferenc a passzív ellenállás politikáját hirdette meg. A fennálló rendszerrel szembeni ellenállás sajátos formája, amely nem harci cselekménnyel, hanem tétlenséggel és a közreműködés teljes megtagadásával fejezi ki tiltakozását. Ha a társadalom hangadó rétegei hirdetik meg és széles körű támogatást kap, bénítólag hat a kormányzatra. Látszólag teljesen visszahúzódott a közélettől. Deák magatartása iránymutatás volt. Az ország követte példáját, passzív ellenállásba kezdett. Hazafias gondolkodású ember nem vett részt a közéletben, nem vállalt semmiféle hivatalt, megtagadta az adófizetést, kiközösítette azokat, akik segítették a Bach-rendszert. Íróink, művészeink is kiálltak a levert szabadságharc ügye mellett. Az ellenállás arra kényszerítette a Habsburgokat, hogy Magyarországon nagy létszámú hadsereget, zsandárságot, titkos rendőrséget tartsanak fenn. Ez nagy költséggel járt. Ugyanakkor teljesen hatástalan volt a passzív ellenállással szemben. A passzív ellenállás mellett akadtak fegyveres ellenállási próbálkozások is.

Mutasd be a kiegyezés előzményeit: A Habsburgok Itáliában súlyos vereségeket szenvedtek. Rá kellett döbbenniük arra, hogy nagyhatalmi politikáját ezentúl csak úgy folytathatnak, ha uralmukat nem fenyegeti belülről a magyarok és más népek ellenállása. Ferenc József 1859-ben menesztette Bachot, az udvari politikusok pedig nem találván más megoldást, 1865-ben Deák Ferenchez fordultak a megegyezést keresve. Deák elérkezettnek látta az időt a kiegyezésre. A magyar birtokos osztály ugyanis belefáradt a küzdelembe. Anyagi gondjai miatt is jövedelmező hivatalokra vágyott. A rendezetlen politikai helyzet pedig hazánk gazdasági fejlődését akadályozta. A birtokosok nem kaptak a bankoktól kölcsönöket. A Habsburgok ugyanis sikertelenül törekedtek arra, hogy hatalmukat megerősítsék és kiterjesszék. Szemben találták magukat az olasz nép szabadságvágyával, s a birodalom más népeinek fenyegető elégedetlenségével. Az a tervük, hogy Németországot saját uralmuk alatt egyesítsék, csúfos kudarcot vallott. A kiegyezési tárgyalásokat Deák Ferenc 1865-ben megjelent Húsvéti cikke indította el. Ebben Deák két feltételt szabott a tárgyalások megkezdéséhez: az ország területi egységének helyreállítását és az országgyűlés összehívását.

Mutasd be az Osztrák-Magyar Monarchiát: A kiegyezés 1867-ben jött létre. A megegyezési tárgyalások idején tört ki a porosz-osztrák háború, amelyben az osztrákok súlyos vereséget szenvedtek. Ez ismételten azt bizonyította: meg kell egyezniük a magyarokkal. Az udvar és a magyar politikusok megállapodtak, a birodalmat 2 országból álló alkotmányosan működő állammá szervezik át. Így született meg Bécs és Buda-Pest központtal az új dualista állam: az osztrák-magyar monarchia. Elsősorban a közös uralkodó személye kötötte össze. De ugyanilyen fontos volt a külügy, a hadügy és a pénzügy kezelése. A többi ügyet mindkét ország külön-külön intézte. Ismét alakult az országgyűlésnek felelős magyar kormány, önálló minisztériumok létesültek. A törvényeket ismét a magyar országgyűlés hozta. A magyar lett megint a hivatalos nyelv. A politikai hatalom visszakerült a magyar osztályok kezébe.


Értékeld a kiegyezés előnyeit, hátrányait: A kiegyezés előrevitte mindkét ország fejlődését. A politikailag megszilárdult alkotmányos birodalom tágabb lehetőségét nyújtotta a polgári vállalkozás kibontakozásához: a mezőgazdaság és a gyáripar gyors fejlődéséhez. A politikai és a kulturális élet is a szabadabbá vált, mint az önkényuralom idején.
A kiegyezés ugyanakkor visszalépést jelentett az 1848as törvényekhez képest. Legsúlyosabb hátránya az volt, hogy korlátozta hazánk önállóságát. Magyarországot külpolitikailag teljesen a birodalomhoz kötötte. Az uralkodó rendelkezett hadsereggel. Minden törvénynek rendelkezésnek figyelembe kellett vennie a fejlettebb Ausztria érdekeit is. A kiegyezés érdekében Ausztria és Magyarországot között 10 évenként megújítandó vámközösség jött létre. Ez azt jelentette, hogy az egyik országból a másikba szabadon vihettek át bármilyen árut.

Mutasd be a parlamentális kormányzás kialakulását, a választási rendszert: Hazánkban is parlamentális kormányzás jött létre. Kétkamarás országgyűléssel. Főrendiházzal és képviselőházzal. Utóbbi tagjait választották. Választójoggal csak férfiak rendelkeztek, vagyoni vagy műveltségi feltételek mellett. A választásokat nyílt szavazással bonyolítottál le.

Kormányok és pártok a kiegyezés korában: Az első választások idején három nagy párt jött létre: a kiegyezést támogató Deák-párt. Balközéppárt (a párt szerint a közös ügyek és az uralkodó jogai veszélyeztették az ország önállóságát.) Idővel a balközép párt belátta, hogy a dualizmus adott rendszere működőképes. Kiegyezett a Deák-párttal, s a két párt egyesüléséből létrejött a Szabadelvű Párt. Ennek rendkívűl tehetséges miniszterelnöke, Tisza Kálmán a „generális”  15 éven át irányította.

Horvát-magyar kiegyezés bemutatása: 1867 után a magyarság, addig elnyomott helyzetéből a két uralkodó nemzet egyikévé lépett elő. Szabadon érvényesíthette a nemzeti jogait. Magyarországon az itt élő nemzetiségeket a továbbiakban milyen jogok illesék meg. Hosszan tartó, nemegyszer szenvedélyes viták után rendezték a viszonyt a horvátokkal. Az 1868-ban létrejött horvát-magyar kiegyezés értelmében Horvátország részleges önállóságot nyert a magyar királyság tagországként. Horvát kormány alakult Zágrábban, a horvát bán irányításával. A belügy, a közoktatásügy és az igazságügy önállóvá vált. A többi ügyet a magyar kormány intézte, melyben egy horvát miniszter is helyet kapott.

A nemzetiségi törvény bemutatása: Ugyancsak 1868-ban fogadta el az országgyűlés a többi magyarországi nemzetiségre vonatkozó nemzetiségi törvényt, mely a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és az oktatásban biztosította a lehetőségét az anyanyelv használatára. A törvény haladó volta ellenére egyes részeiben sértette a nemzetiségeket. Kimondta ugyanis, hogy Magyarország politikai tekintetben egy nemzetet képez. Önálló nemzetként egyik nemzetiséget ismerték el.

A politikai élet változásai a századfordulón: Tisza Kálmán korlátlan hatalommal irányította és nyugalomban tartotta a hazai politikát, 1890ben megbukott. Magyar politikai életben változások sorozata kezdődött. A kormánynak sikerült törvénybe iktatni a kötelező polgári házasságkötést és a polgári anyakönyvezetést. Heves vitákra adtak okot a közös hadsereggel kapcsolatos kérdések és a vámközösség tízévenkénti megújítása. Tisza Kálmán utódai már sokkal bizonytalanabbul tartották kezükben a kormányrudat. Ezt jól mutatta az 1894-ben idegen földön elhunyt Kossuth Lajos temetése is.

A mezőgazdaság átalakulása és a mezőgazdasági iparunk a századfordulón: A kiegyezés alapjaiban változtatta meg gazdasági fejlődésünket. Az ország bekerülhetett a birodalom gazdasági vérkeringésébe, politikai biztonságot teremtett. A külföldi tőkések is szívesen fektették be pénzüket. A jobbágyfelszabadítás megszüntette ugyan 1848-ban a feudális gazdálkodást, de a modern tőkés mezőgazdaság csak a kiegyezés követően kezdett erőteljesebben kibontakozni. A mezőgazdasági gépek megjelenése, gőzekéz, vetésforgót, műtrágyát is használtak.

A vasútépítés és a nehézipar fejlődése, az iparfejlődés sajátosságai: Hogy hazánkban a gazdasági vérkeringés meginduljon korszerű közlekedésre. Csak így lehetett a mezőgazdasági terméket a Monarchia és Európai piacaira szállítani. Ezért szokatlan gyorsasággal épült ki a magyar vasúthálózat. A vasútépítés, a mezőgazdaság és az élelmiszer gépigénye újabb és újabb megrendeléseket adtak a nehézipar számára. Nagy vas- és acélgyárak épültek. Kifejlődött a mozdony-, a vagon- és a hajógyártás, a gőzgépek és a mezőgazdasági gépgyártás. Ebben oroszlánrészt vállaltak a sikeres magyar feltalálók és gyáralapítók. Ganz Ábrahám, számos országába szállította termékeit, Weiss Manfréd Csepelen épített fel óriási üzemet. Új vasércbányák továbbfejlesztését tette szükségessé. A kőszénbányászat is fellendült.
Iparfejlődésünknek voltak árnyoldalai is. Hiányzott a szerszámipar, a nagyiparunk egyenlőtlenül fejlődött. Iparfejlődésünk ennek ellenére igen gyors volt. A századfordulóig kibontakozott a magyar ipari forradalom. Több mint negyed évszázadon 7-8 %-os iparfejlődési ütemünkkel sokat pótoltunk korábbi elmaradottságunkból.

A társadalom átalakulása a mezőgazdaságban: A tőkés gazdaság kibontakozása nyomán hazánk mezőgazdasági-iparai országává vált. Az iparral és kereskedelemmel foglalkozók és a szellemi munkából élők aránya megnőtt. Társadalom egyik fele mezőgazdaságból élt és falun lakott, míg másik fele az iparhoz, kereskedelemhez, szellemi foglalkozáshoz kötődött.
Az 1848as forradalom felszámolta a jobbágyrendszert, felszabadította tulajdonosaivá váltak. 1853ban az uralkodó külön rendeletben megerősítette a jobbágyok felszabadítását. Az eddigi jobbágyok szabad parasztok, a jobbágytelekkel nem rendelkező zsellérek mezőgazdasági bérmunkások. A volt földesurak megtartották a régi majorsági földeket: tőkés  földbirtokosokká váltak. A földbirtokosok közt a vezetés az országos politikában is irányító szerepet játszó nagybirtokos arisztokrácia kezében volt. A vidéki életben jelentős szerepet kaptak a dzsentrik. A parasztságon belül az irányító, példamutató szerep a nagygazdáké. Nehezebben boldogultak az eladósodás ellen küzdve a középparasztok, míg az ország lakosságának csaknem a felét kitevő kis- és szegényparasztság gyakran máról holnapra élt.

A társadalom átalakulása a városokban: A társadalom élén nagybirtokosok arisztokraták mellett megjelentek a nagytőkések: a vagyonos bankárok, gyárosok, bányatulajdonosok, nagykereskedők. A gazdasági élet helyi vezetői, a kisebb gyárak tulajdonosai és az egyetemet vagy főiskolát végzett értelmiségiek, valamint hivatalok vezető tisztviselői álltak. A kispolgárok önálló kisiparosok, kiskereskedők meglehetősen szegényen álltak. A kialakuló munkásság között különböző különbségek voltak. A szakmunkásokat jobban fizették, a segédmunkásokat viszont jóval kevesebbet kaptak. A kiegyezéskor a munkások zöme még kisműhelyekben dolgozott. Az ipar erőteljes fejlődése nyomán azonban hazánkban is gyorsan kialakult a nagyüzemi munkásság.

Az életmódváltás az életszínvonal emelkedése:  A dualizmus „boldog békeéveiben” javultak a lakosság életkörülményei. Társadalmi rétegek közt jelentős vagyoni és kereseti különbségek voltak. Nagymértékben nőtt a belső belsőfogyasztás. Az életkörülmények javulása és az életmódváltás falun és városban egyaránt jelentkezett a ruházkodásban és a lakáskultúrában. Az 1890es évektől megjelent a puhakalap, a kabát és a nyakkendő nélküli fehér ing. Az asszonyok fekete vagy tarka ráncolt felsőszoknyát viseltek, s ruhatárukhoz tartozott a fejkendő vagy nagykendő is. Az ünnepi viselet egyre inkább hasonult az európai ruházkodáshoz (öltöny, keménykalap)
Fejlődött a lakáskultúra. A parasztság körében megjelent a reprezentációt szolgáló, vendégváró tisztaszoba, az alvásra nem használt párnákkal teli ággyal. A polgári lakások a nyugati területek lakáskultúráját vették át. A legkevesebb fejlődést a munkáslakások mutatták.

Világváros születik: Budapest: A polgárosodás egyik legnépszerűbb jelensége a városi lakosság gyarapodása. 1850 körül csupán az ország népességének közel 10 %a élt városokban, a századfordulóra megduplázódott. A növekedésben a legjelentősebb szerepe a foglalkozásváltásnak volt, az iparból élők száma megduplázódott. Fontos városfejlesztő tényezőnek bizonyult a vasút, a közlekedési csomóponti szerep. De jelentősen hozzájárult a városfejlődéséhez a modern polgári közigazgatás és igazságszolgáltatás és az iskolarendszer. A néhány nagyobb városképe sem tért el a sokban egymástól: tornyos városháza a főtereken, egy-egy rangjára adó szálloda vendéglővel, takarékpénztárak, színházak, laktanyák, középiskolák és pályaudvar. Európai szintű nagyvárossá csupán Budapest fejlődött ki.
1872. december 23án az országgyűlés törvényt fogadott el, amely Buda, Pest és Óbuda egyesítésével létrehozta Budapestet. Az ország vasút- és úthálózatnak központja lett. Felépültek a nagy pályaudvarok, a dunai nagy hidak. Budapest vált a dunai hajózás másik központjává. Kiépült a város belső közlekedési hálózata is. Budapest lett az ország legnagyobb ipari városa. Gyárak tömege települt a fővárosba. Munkáskerületek alakultak ki. A lakosság közel fele az iparból élt. A bank és hitelélet irányítója is. A nagy bankok szinte kivétel nélkül Budapestre települtek. Budapest lett az ország politikai és kulturális központja. Itt összpontosultak a kormányhivatalok, minisztériumok. Itt ülésezett az országgyűlés. Itt álltak otthont a legfontosabb tudományos intézmények és egyetemek, a színházak, a könyvtárak, a múzeumok zöme. Itt adták ki a legtöbb folyóiratot, napilapot. Budapest lett a színházi élet központja. 9 fővárosi színtársulat működött. Megnyitotta kapuit a Zeneakadémia és az Operaház is. A kormány igyekezett Budapestet kinézetében is a Monarchia másik fővárosává, igazi, szép világvárossá fejleszteni. Ennek részeként épültek meg a körutak és a kifelé menő sugárutak.
A világcárossá növekvő Budapest különösen sokat köszönhet a milleniumra való ünnepi készülődésnek. Gyorsan növekedett a főváros lakóinak száma is. Budapest 1870ben az európai városok rangsorába még csak a 17. helyet foglalta el, 1900ban már a nyolcadik volt.